2013. május 26., vasárnap

Ambalangoda

A mai napig igencsak elégedettek voltunk a kirándulás időpontjának kiválasztásával: bár néha esett az eső, többnyire azért jó meleg volt, eközben otthon szakad a hó, és lehet reggeltől estig havat lapátolni. A vakáció a végéhez közeledik, a 24 napból már csak 2 van hátra. Mivel nem igazán szeretünk huzamosabb ideig kényelmesen hátra dőlve semmit se csinálni, az első másfél héten a kulturális emlékhelyeket jártuk be, a következő hetet a hegyek között töltöttük, a végére meg azért hagytunk magunknak egy szusszanásnyi időt a tengerparton. Most azonban lehet kárörvendeni: barnulás és kókuszdió-szürcsölés helyett a verandán kucorgunk meleg pulóverbe burkolózva egy-egy fotelban, és bámuljuk kifelé az esőt meg hallgatjuk az égdörgést. Mert bakker, ennyire otthon ritkán zuhog, és ilyen zenebonát sem hallottam még mifelénk a felhőkből. Az időjárás nem csak Közép-Eupában bolondult meg: Sri Lankán a Yala monszun megérkezett május helyett március végén.

Ambalangoda egyébként sem volt egy annyira tuti választás: a mirissai strand után szerettem volna egy kicsit nyugodtabbat, kevesebb jól öltözött, kövérre hízott turistával, de itt átestünk a ló túloldalára: a guesthouse-unk tulaja által javasolt partszakasz multifunkciós, nemcsak a helyi fiatalság tölti itt a napot, de szemétlerakatként is funkcionál. Nagyjából fél perc fejcsóválás után fordultunk vissza, de útközben legalább beszereztem egy új papucsot a Batában, még mielőtt a piac húsos-halas részén kellett volna meztélábasan végigcsoszogni.

Sör, kocsma és strand híján nem nyújtottuk hosszúra az ambalangodai kiruccanást. A maszkmúzeumot, ahol a tradicionális, komplett színházi előadásra hajazó szertartásokhoz használt kellékeket mutatják be, jól megnéztük, sőt beszereztünk egy "protection against everything" reklámszöveggel marketingelt álarcot, fából faragott páva- és kígyófejek tekergő egyvelegét, ami majd itthon rémít az ebédlő falán.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése