2013. május 11., szombat

Yala

A sziget délkeleti csücskében, Tissamaharamánál található az egyik legnagyobb, és egyértelműen a legtöbb turistával teletömött nemzeti park. Nem lakik benne ugyan annyi elefánt, mint az Uda Walawe-i rezervátumban, de lépten-nyomon belebotlunk a sokszínű állatvilágba: pávák, vadmalacok, krokodilok, varánuszok, íbiszek és marabuk, bivalyok és őzek sütkéreznek a napon, vagy vérmérséklettől függően hűsölnek a fák alatt. A szupersztárnak számító leopárdok közül ugyan egyet sem láttunk, de tanulságot többet is levontunk: normál esetben (ha nem lődözik agyon a vadállományt a vadászok) nem olyan nagy szám belebotlani az élővilágba. Persze, egy erősen védett terület a véglet a nálunk szokványos, sűrűn lakott, nagy kiterjedésű területek közé szorult vékonyka erdősávokkal szemben, de míg itthon egy kósza nyúl láttán is üdvrivalgok, a szafarin nem telt el két percnél több idő úgy, hogy ne találkoztunk volna élőlényekkel - általában több fajtával egy helyen. Másrészt abbéli aggodalmunk, hogy a dzsippet megpillantva vagy kifülelve az összes szárnyas és négylábú halálra rémülve menekül majd, sem volt megalapozott: legtöbbször ráérősen legelésztek tovább, sőt, egy ormányos a tízóraikat is megpróbálta összeszedni az autókból.












Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése