2014. május 13., kedd

Goa

A lassú ereszkedés közben már világos volt: Goa merőben más látványt nyújt, mint a szikkadt és poros Rajasthan, no meg a szmogtól homályos Agra. Buján zöldellő növények borítják a monszuntól duzzadt folyók partját, fölülről pedig még két-három krokodil körvonalai is kivehetőek voltak, ahogy a víz közepén lebegtek álmosan. Meleg volt, de nagyon, mi pedig próbáltuk kitalálni, hogyan jussunk el az út közben az Lonelyből kinézett Candolimba. Sajnos olcsón adtuk a bőrünket: mindössze néhány perces intenzív érvelés a taxisok részéről meggyőzött minket arról, hogy a nevetséges árú tömegközlekedés helyett autóval utazzunk. 
Candolim egy kisebb falu a fővárostól, Panajitól kicsit északra. A nekünk szimpatikus Dona Florina Guesthouse a főút és az óceán között, egy zegzugos ösvény egyik kanyarulatában épült, kókusz- és banánfák árnyékában. A nemrég véget ért esőzések utáni felújítás befejeztével frissen fehérre meszelve, tisztára pucolva várt minket - a gekkók azért közben már győztek vissszaköltözni a hangulatos, baldachinos faágyakkal és moszkitóhálókkal felszerelt szobácskákba. Az ablakból kilátás a pálmákra és az Arab-tengerre, az erkélyen székek és asztal - több mint ideális a felállás az esti sörözéshez.




Mindezek ellenére mi csak a reggeli banános-csokis palacsintát fogyasztottuk el itt, és szívesebben ettünk-ittunk a közeli kis teraszos étteremben. (És milyen nagyszerű éghajlat az, amelyik lehetővé teszi, hogy egy restinek csakis kiülős, napellenzős része legyen.) A Kedves és a Nagytesó a fokhagymás hal- és rákcurryt emlegetik, nekem a nem túl emlékezetes zöldséges biryani ugrik be visszagondolva. (Na igen, én a nem túl emlékezetes kajákra is emlékezni szoktam :) Meg mindenekelőtt David és Monica Bécsből, akikkel megkósoltuk a helyi kesu- és a kókuszpálinkát, és hajnalig sztoriztunk utazásokról és élményekről. Az asztalok alatt felbukkanó patkányokra is ők hívták fel a figyelmet.


Nagyon egy hullámhosszon voltunk, de kicsit azért biztos megilletődtem: így fordulhatott elő, hogy amikor váratlanul valami keményre haraptam, csak egy pillanatra köptem bele a tenyerembe: miután futva szemügyre vettem, gondolkodás nélkül visszadugtam a számba, és lenyeltem. Csak utána futott át az agyamon: jézusom, ennek bogáralakja volt! Nagyjából két napig pánikoltam fázisszerűen, hogy a főzést és tálalást túlélő ízeltlábú vajon mikor fog a gyomorsavamtól frászt kapva agresszívan utat rágni kifelé a hasfalamon keresztül. A többiek persze nem vettek komolyan.
Candolim és a mellette fekvő főváros központi elhelyezkedése, na meg a viccesen olcsó tömegküzlekedés többféle mókás egynapos kirándulásra kínál lehetőséget az államhatárokon belül. Kultúrfronton a még a portugál kolonizátorok által alapított Old Goa a nyerő. Egy gyors panaji átszállás után némi halálfélelem és hányinger fűszerezte ugyan az utat - a sofőr vezetési stílusa enyhén szólva energikus volt, de aztán szerencsésen megérkeztünk.




Indiában a hindu és a moszlim egyházon kívül képviselteti magát több egzotikum mellett a buddhizmus, a jain és a szikh vallás is (csak ateistából van kevés). Goa mindezzel szemben egy másmilyen meglepetést tartogat: a lakosság jelentős hányada katolikus, és lépten-nyomon többé-kevésbé klasszikus templomokba botlik az ember. A túlságosan jól elsült gyarmatosításnak a régi főváros, Old Goa számtalan bazilikája és egészen érdekes történeti múzeuma állít emléket. A Bom Jesus katedrális Mel Gibsonhoz méltó Jézus-ábrázolása mellett Xavéri Szent Ferenc üvegkoporsóban őrzött múmiájával büszkélkedik. A számtalan távoli országot megjárt hittérítő csak jóval közszemlére tétele után kapta a védőburkolatot: állítólag a körmenetek alkalmával illetlenkedő apácák távol tartása érdekében. Megeshet, hogy fölösleges volt a cécó: elég lett volna, ha a jelenlegi rendfenntartó erőhöz hasonló, vehemens nénit alkalmaznak, aki a legkisebb gyanú felmerültével, hogy valaki rendbontani készül, éles hangon sípol egyet - nagyszerűen kiegészítve a hangulatot...







A máig is használatban lévő templomokon kívül a központi résztől kicsit eltávolodva egy már csak romként megmaradt katedrálisra is ráakadtunk - a legérdekesebbre mind közül. A 17. század legelején, az Ágoston-rendi szerzetesek közreműködésével épült kolostor bővült ki idővel az ötemeletes építménnyé. Monumentalitása ellenére (vagy éppen amiatt, ugyanis a tetőszerkezet súlya miatt az építkezés közben kétszer is leomlott) csak 1835-ig celebráltak benne misét. Ekkor a portugál erők visszaszorulásával a katedrálist sorsára hagyták. A döcögős kezdet ellenére azóta aránylag stabilan áll. Bár többször omlott innen-onnan, máig is áll még a kissé megfeketedett homlokzat egy része, valamint számos kápolna és oltár.



Panajiig elbuszozva (és közben abban reménykedve, hogy máshol is lesz olyan nagyszerű bevásárlási lehetőség, mint amilyen Pushkarban volt) azt találtuk ki, hogy megnézzük a Mapusai piacot. A megállóban még jót vidultunk, ahogyan a buszmenedzser fennhangon kiáltozta a megálló nevét (Mapsza-Mapsza-Mapsza-Mapsza), de megérkezve sajnos a jó hangulat alábbhagyott: a mapusai vásár a komáromi vásárcsarnok vietnami árusainak kínálatát idézte, színes selymek, illatos fűszerek, egzotikus gyümölcsök nélkül. Sebaj, a Candolimba vezető út is élmény volt: a tömegnyomor és a dugó ellenére nulla feszültség; megeshet, hogy a maximumra csavart hangerő és valami egzotikus tinglitangli itthon is segítene.



Másnap a pondai fűszerültetvényre indultunk, hogy élőben is megnézzük, mitől olyan csípős a curry, és mi minden kell a chai masalába való fűszerkeverékbe. Kétszer is átszálltunk, de aztán egy kis útbaigazítás után megváltottuk a belépőjegyeket, sőt, még elefánton való "lovaglásra" is befizettünk. Az ültetvény, bár nem volt életre szóló élmény, azért határozottan érdekes volt látni, hogyan nő a bors, fahéj, szegfűszeg, ha nem a kotányis zacskóból kerül elő, a banánlevélen felszolgált tradicionális goai lakoma pedig igazán bőséges volt. Az elefántolást inkább kihagyhattuk volna: a szerencsétlen, idősödő hím lábán fertőzés látszott, és a hajcsár enyhén szólva nem kesztyűs kézzel bánt vele: az ormányos fején ütemesen kopogott a vastag fabot - annak ellenére, hogy úgy tűnt, anélkül is lelkiismeretesen leballagná a távot.



Másnap egy kiadós, a tetőteraszon elfogyasztott reggeli után áttettük a székhelyünket délebbre, nem messze attól a partszakasztól, ahol a Beach még a szárazföldön játszódó jeleneteit forgatták. Délutánra még jutott egy kis strandolás, de a goai kiruccanásnak határozottan nem ez volt a csúcspontja. DiCaprióval nem találkoztunk, és sajnos a nemrég véget ért monszun által kavart erős áramlatok miatt úszni nem igazán lehetett, a strandot pedig kutyakaka és partra sodort medúzák tarkították. A szállásunk határozottan érdekes volt: az egyik legdrágább (600 rupia - majdnem 10 euró három főre), első ránézésre a leghangulatosabb (cövekeken álló, kókuszháncsból font kunyhó), másodikra a leglerobbantabb (az első wc-lehúzás alkalmával széteső cső, mosakodáshoz vödör, világítani zseblámpa - persze saját).


Kora reggel, míg a többiek durmoltak, császkáltam egyet a környéken. Az egyik villanyoszlopra felnyalt plakát delfinlest meg hajókirándulást hirdetett - röpke fél óra múlva. Kicsit zizegve a korai keltés miatt ébredő esetleges indulatok miatt felriadóztam a társaságot, aztán egy rövid kupaktanács meg némi (sikeres) telefonos alkudozás után már úton is voltunk a kikötőbe. Vízből kiugró delfint ugyan nem láttunk, de több alkalommal is csoportosan körénk úsztak, és még megörökíteni is sikerült őket.


Másnap indulás előtt még koktéloztunk egyet - azt hiszem, még ebéd előtt sikerült bevágni egy-egy Mojitót. Azóta is emlegetjük: enyhén homályos, éles zöld szín mentalevelek nélkül, keserű íz, nuku barna cukor. Mikor már a nagyobbik részét leküzdöttük és épp indulni készültünk, a sztaff érdeklődve firtatta, mennyire voltunk megelégedve. Izé, nem annyira, feleltük, aztán megkérdeztük, mi minden került az italba. Mentaszirup, újságolták büszkén. Mentátok nincs? - kérdeztük. Dehogynem, mondták. Akkor legközelebb tegyétek bele!-tanácsoltuk, ők pedig még percekig hálálkodtak, sőt, föl is jegyezték a nagykönyvbe az általunk ajánlott receptet.