Kicsit nehéz visszazökkeni a mitsembánós hangulatba a tegnap befejezett nyavalygós poszt után. Főleg, mert tegnap is meg ma is került még rá egy-egy lapáttal, sőt, a holnaputáni hazaindulás miatt má az otthoni, nem mindig pozitív és felhőtlen gondolatok is kezdenek beférkőzni a kis fejembe. Gondolkozni kéne, rágódni a látottakon és az új élményeken, de a zakatoló ventilátor meg az utcáról behallatszó folyamatos dudaszó miatt nehéz. Ritka pillanatnak számít, mikor sikerül kicsit csöndesen lenni. Már zavar a zene is, az állandó vicskantrizás meg vatszjornéjmezés. Mintha nem tudnának nyugton maradni. Mikor a spanyolokkal néztük a naplementét Bundiban, belepetárdáztak a hangulatba a madarakkal teli tó partján, aztán meg is kérdezték, miért ülünk olyan furcsán elmerengve.
Pushkari nagy élményünk a teveszafari és a sivatagban, tábortűz mellett töltött éjszaka volt. Mikor hajnalban felébredtem, a csillagokat bámultam magam fölött. Másnap, a többszáz méterrel :) magunk mögött hagyott civilizációba visszatérve sajnos már ebben a kisvárosban is nagy volt a nyüzsgés: megkezdődött Rajahstan legnagyobb fesztiválja, a Pushkari Tevevásár. Még több a turista, indiai és nyugati egyaránt; tevék, árusok, mutatványosok özönlötték el az utcákat.
Este továbbindultunk, és reggel már Agrában, Uttar Pradesh államban ébredtünk föl. A Taj Mahalt akartuk még egyszer látni. Ami sokkoló: ebben a városban nem kék az ég, és éjszaka nem látszanak a csillagok a légszennyezés miatt. A weather.com szerint hétágra süt a nap, ennek ellenére szürke köd borít mindent, már 50 m távolságra is homályosan látni. A torkomat egyfolytában kaparja a por. Összehasonlítottam a tavalyi képeinkkel: sokat romlott a helyzet.
Ma a 40 km távolságban levő Fatehpur Sikribe látogattunk ki, ami 13 évig /valamikor a 16. században/ Akbar mughal uralkodó székhelye volt. Mecsetet épített és palotákat három kedvenc feleségének /egy hindu, egy moszlim és egy keresztény/, aztán halála után az udvartartás elköltözött. Az elhagyott város ma az Unesco Kulturális Világörökség része. A mecset sajnos tele van haszonlesőkkel és galambokkal, ez előbbiek képletesen szarnak a fölszólításra, hogy hagyjanak békén, az utóbbiak meg szó szerint.
Holnap korán reggel indulunk Delhibe. Tavaly kihagytuk a városnézést, idén megpróbáljuk bepótolni, mielőtt csütörtökön hazaröpülünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése