Hikkaduwa

A semmilyenre sikerült ambalangodai strandolás miatt lógó orral agyaltunk rajta, merrefelé induljunk tovább, hogy a maradék másfél napot még napsütéses tengerparton, kókuszpálmák alatt hűsölve tölthessük el. Eléggé elkeseredettek lehettünk (Olvastuk a hazai híreket, és néhány rémisztő fényképet is láttunk a hóhelyzetről.), mert hajlandóak voltunk egy darabot visszafelé utazni Matara irányában, távolodva a colombói repülőtértől. Hikkaduwát választottuk, reménykedve abban, hogy így szezon vége felé már kevesebb lesz a szörfdeszkával szaladgáló ficsúr, a hullámok pedig annyira azért még nem lesznek hatalmasak.

A monszun közeledtével tényleg meggyérült a közönség, a tengerparti kis hotelban pedig, ahova első próbálkozásként tértünk be, nagyon jó árat sikerült kialkudnunk. Néha nehéz eldönteni, jó jártunk-e egyáltalán az elsőre kedvezőnek tűnő ajánlattal, de ez most az egyértelműek közé tartozott: ahogyan már elvétve előfordult, alkudozás után megkértek minket, hogy a megegyezett összeggel ne kérkedjünk a többi utazó előtt. 

A még szélcsendben is jókora hullámok közé a tavaly raftingolás közben szerzett víziszonyomnak köszönhetően óvatosan merészkedtem be. Ádám persze kifulladásig (de szerencsére nem megfulladásig) ugrált meg bukdácsolt föl-le. Vacsorára grillezett rákot, avokádósalátát rendeltünk, egy-két friss mangódzsúszt meg jónéhány sört fogyasztottunk el. Bámulásztuk a tengert, időnként csöndben bambultunk, néha meg a jövőt terveztük, hogy hogyan tovább.

Másnap késő délutánra kellett a Colombón túli, inkább Negombóban található reptérre zötyögnünk. Bár a taxisok és a riksások is próbáltak meggyőzni, hogy velük utazzunk, szokásunkhoz híven low-budgetben gondolkodtunk, és többszöri átszállással, a helyiekkel együtt tömegközlekedtünk el az úticélig. Volt néhány pillanat, amikor úgy éreztük, ez azért már hardcore backpacker mércével mérve is elég ritka: a negombói végállomáson olcsóbb volt a banán, mint eddig bárhol máshol, tehát valószínűleg elég kevés turista fordul meg arrafelé, a beszállási csarnok felé slattyogva pedig nagyokat mosolyogva húztak el mellettünk tuk-tukra pakolva mind a külföldiek, mind a helyi utazók.