2012. december 16., vasárnap

India nagy kaland. Taj Mahal, Himalája, Goa, radzsasztáni erődök és paloták, többszáz éves templomok Hampiban. Elefántok, kobrák, krokodilok, majmok és tevék. Curry és masala ebédre-vacsorára, kókusztej és kesupálinka az óceán partján, holdfényben, pálmák alatt. Amikor barátnőm azt kérdezte, ajánlanám-e, hogy odalátogasson pihenni, mégis azt mondtam, nem igazán.

A tavalyi nagy kirándulásról szóló utolsó bejegyzések kissé szájhúzósra sikeredtek. Voltam beteg (többször), kétszer voltam kórházban, életemben először kaptam infúziót (és utána gyakorlásképp még nagyjából 12-szer). Átvertek, lehúztak, hülyének néztek számtalanszor. Az érkezés utáni eufória, amikor még csendesen azt bizonygattam magamnak, hogy biztosan rosszul emlékszem az árakra, és a tuk-tukolás ezen a szakaszon tényleg 300 rupiába kerül, nem 50-be, gyorsan kopott.

Annak ellenére, hogy az egyik pozsonyi kórház egzotikus betegségekkel foglalkozó szakorvosa értetlenkedve kérdezte, mit lehet egy ilyen országban csinálni, én szeretném valamikor újra látni a hegyeket Dharamsalában, a majmokat a jaipuri Galta Mandirban, lecsutakolni Babut, a Virapuksha templom áldásosztó ormányosát. És van  rengeteg más, ami még várat magára: Orissza naptemploma, Assam teaültetvényei, Ladakh buddhista kolostorai, Kerala csatornái és pálmafái. Élményeket, tapasztalatot, energiát gyűjtök majd az itthon átvészelt hétköznapokra, de előre tudom, hogy pihenni nem fogok.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése