2012. december 31., hétfő

Rabat

Ketten a tesómmal hihetetlenül effektíven tudunk utazni: nagyjából egyre jár az agyunk, ugyanazokat a nevezetességeket tartjuk fontosnak, és nincs nagyobb vita akkor sem, ha valamit ki kell húzni a kívánságlistáról. Ebédidőben nincs nyűgölődés, ha csak egy-két müzliszeletre van idő, ugyanakkor kényelmesen le tudunk lassulni, ha úgy hozza az alkalom. A marokkói két hétből az első, amikor a korszerű nagyvárosokat jártuk sorra, hangulat híján sietősre sikeredett. Casablancát fél nap alatt letudtuk, így aznap még maradt idő Rabat megismerésére is. 
Az aktuális főváros Casától egy órai vonatútra, az óceán partján található. Ami itt újra meglepett, holott már az előző helyen is tapasztaltam, az a tisztaság. És nem csak az indiai utcákhoz szokott szememnek esett jól a tisztára söpört járda és a világos, tágas vasútállomás: mindez Európához képest is rendezettnek, gondozottnak tűnt. 


Szállásunkat a Lonely Planet alapján választottuk: a Hotel Dorhmi jó helyen, tisztességes áron, kicsi, de kellemes szobákkal várt minket. Ugyanakkor az eddig Bibliaként bálványozott útikönyvsorozatot legközelebbi kirándulásunk során másra cserélem: míg Indiában tényleg hasznát vettük, és úgy éreztem, valóban nekem szól, az újabb kiadások már más célcsoportra élesítenek: a gyerekekkel utazó, igényes és nálunk jóval tehetősebb családokra. 
A Dorhmitól nagyjából két köpésnyire, a régi városfalba építve található az El-Bahia étterem. Bár csak néhány órát és egy éjszakát töltöttünk Rabatban, ez a hely a törzshelyünk lett: az ebéd, vacsora, és a reggeli során is leteszteltük. Az avokádós és a gyümölcsös koktél is megér egy-egy misét  (Bismillah!), és az expedíció húsevő tagja szerint a grillhal sem kutya. Ugyanakkor vegetariánusként sem az El-Bahia, sem Marokkó nem nyújtott túl sokat gasztrotéren. A zöldséges kuszkusz / zöldséges tagine választék két hétre meglehetősen gyér felhozatal. Egyébként itt kezdük tudatosítani, hogy Marokkóban ételt rendelni (vagy bármiben megegyezni) francia nyelvtudás nélkül enyhén szólva nem könnyű.



Rabatban három helyre érdemes ellátogatni: az erődbe az óvárossal, a Hassan toronyba a jelenlegi kirány felmenőinek mauzóleumával és a római-középkori romegyvelegbe, a Chellahba. Utóbbit majdnem kihagytuk - kár lett volna. 
A középkorban épült Kasbah nemcsak a turistákat vonzza: óceánra néző oldalán jónéhány helyi fiatal ad találkát egymásnak: fiúk és lányok, kettesben, gardedám nélkül. A szörfözőket nézik, meg a hullámokat, ahogyan mi is. Andalognak körülöttünk az Andalúz Kertben is - ahol mi a teknőst simogatjuk, meg a macskákat próbáljuk megszámolni. Később fezi vezetőnk árulta el, a moszlimok miért szeretik a vernyákoló-doromboló szőrkupacokat: ahol macska van, onnan eltávoznak a rossz szellemek. 



Háttérben az uzsonna.


Az erődből a toronyhoz taxit fogni nem volt olyan egyszerű, mint azt gondoltuk: még jó, hogy itt a hangsúly a helykihasználáson van, így a nagyjából egy irányba igyekvő utasok szívesen megosztanak egy autót. A taxióra duplán fut, nincs félreértés. 
A Hasszán-torony az egykori tervek szerint az arab világ második legnagyobb mecsetjének minaretjeként szolgált volna - az aktuális szultán sajnos nem érte meg a grandiózus terv befejezését, a soron következőnek pedig, úgy látszik, nem volt szívügye a projekt. A csonkán maradt tornyot és mecsetet a 18. században ennek tetejébe tűzvész is súlytotta, jelenleg csak magányos oszlopok jelzik a soha be nem fejezett mecset hatalmasnak szánt méreteit. 


Csak jelzésértékűek a római korból fennmaradt épületrészletek is, amik néhány középkori mohamedán részlettel kiegészülve naccerű terepet biztosítanak egy kis alkonyati sétálgatáshoz meg egy kis merengéshez, hogy pontosan hova tűnnek télre a gólyák. Azok ugyanis, amik a Chellah minaretjének és fáinak tetejében fészkelnek, nem a tőlünk délre húzó szárnyasok. A marokkóiak egész évben itt fészkelnek, a helyiek pedig nagy szemeket meresztenek, amikor bizonygatjuk, hogy nyáron ezek nálunk lebzselnek. A wiki megmondja a tutit: a mieink tényleg máshová utaznak telente. 




Elindulásunk előtt forrongtak az indulatok: Líbiában túlbuzgó milicisták meggyilkolták az amerikai nagykövetet, az arab világban több helyütt tüntettek. Az egyetlen esemény, amit megéltünk, és megeshet, hogy kapcsolatban volt ezzel a szomorú történettel, egy békésnek látszó, de nagyra nőtt utcai felvonulás volt Rabat utcáin, amit a taxiból láttunk. 

4 megjegyzés:

  1. síce nerozumiem :-) ale fotky sú nádherné!

    VálaszTörlés
  2. Ďakujem, Zdenka! Boli sme na výlete so sastrou v Maroku, a snažím sa to zdokumentovať :)

    VálaszTörlés
  3. to je skvelé Erika! ja si to pomaličky prekladám cez Google :-)

    VálaszTörlés