2013. február 21., csütörtök

Marrakesh - Shop until you drop!

Reggel az előző napi incidens ellenére vállaltuk a kockázatot, és kimerészkedtünk a városba. A vérszomjas tízéveseket messze kikerültük, és a szállásunkat körülvevő labirintusból kiérve teljesen véletlenül először a bazár felé vettük az irányt. Az üzletek, árusok Marokkóban tematikusan osztódnak: külön részbe, "souqba " tömörülnek pl. a bőrművesek, külön a lámpakészítők vagy a textilfestők. Praktikus ez így: mikor pl. piros papucsot kerestünk a Fezben szerzett piros táskához, csak egy utcát kellett bejárni. Sőt, tulajdonképpen elég lett volna az a bolt is, ahol a Nagytesó lábáról lekapták a cipőt, hogy végigszaladják vele a környéket, és házhoz hozzák a megfelelő méretet. Vagy 15 percbe telt, de az előzőleg meglátogatott minimum 20 cipészműhely után már épp kételkedni kezdtünk a 37-es meggyszínű lábbeli létezésében, amikor végre megszereztük a régen óhajtott darabot.
Első indiai utunk alkalmával szégyenlősen húzódoztam az alkudozástól, de számtalan többé-kevésbé eredményes próbálkozás után mostanra sokat fejlődött a stratégiám. A színesre festett bőrdarabok esetében ugyan nem jártam sikerrel (pedig milyen jól szuperálnának a hímzett ékszereim hátoldalán), de ahogy a nr. 1 és a nr. 2 indiai kiruccanás nalkalmával, végül most is be kellett szereznem egy plusz táskát az újonnan összeharácsolt cuccok hazaszállítására. A bőröndős srác kitartóan próbálkozott, hogy meggyőzzön róla, egy szinte igazi Louis Vuitton szatyorra van égető szükségem, de ellenálltam a a kísértésnek.


- Give me a nice price, no rich Russian tourist price, please! It is too much, too much, give me a nice Berber price, please!
- Why, are you Berber?
- Yes, Berber in heart! :)

A kofák is bővelkednek agyafúrt hadműveletekben: annak ellenére, hogy addig még senkinek sem sikerült eltalálni, honnan jöttünk (Általában Angliára vagy Lengyelországra tippeltek.), egyikük mégis beletrafált. Örvendeztünk egy-két percet, aztán sétáltunk tovább. A többiek már azzal fogadtak: "Where are you from? Hungary?" 
Nemcsak pizsiszerű ruhaneműket (amiknek egyébként rengeteg változata van, lezser is meg elegánsra hajazó), báránygapjút és argan olajat lehet venni a számtalan marrakeschi boltocskában, de különböző élő és egykor eleven állatságokat is kapni. Kalitkákból pislogó kaméleonokat akár egy fűszerboltban is be lehet szerezni, de akkor sem kell sokáig keresgélni, ha strucctojásra, preparált madárlábra vagy teknősbékára, esetleg kiszárított patkánykoponyára vágyik az ember. A felhasználási lehetőségek köre igazán sokrétű: alapanyag fekete és fehér mágiához, szerencseamulett és dekoráció is kerülhet ki innen.



Bolyongás közben a lámpaszekcióba is elvetődtünk, a sok tucatárus között egy eldugott kis udvarba is bekukkantva. A félreeső helyen a szakma krémje kínálta a portékáját: csurgattuk a nyálunk, ők meg sorra mutogatták a szebbnél szebb búrákat. Mivel otthon már lassan két éve szomorkodtak a csupasz villanykörték a plafon közepén, türelmesen és nagyon elszántan nekiültem alkudni egy pohár erős mentatea mellett. Kissé sajnos elszámoltam a lehetőségeket: maximálisan barátságos hangulatban, de végül üres kézzel távoztunk, és kicsivel később a szomszéd utcában vettem kevésbé szépen és aprólékosan kidolgozottakat. A Nagytesó eddigre viszont szívta a fogát, az ebédlőjükbe beleképzelt kerek, stilizált liliomokkal díszített asztali lámpa után ácsingózva. Ilyen vagy legalább hasonló a pórnépnek szánt áru között nem akadt, a nagymesterek udvarába viszont hiába próbáltunk visszatalálni további másfél napon keresztül. A bazárt bejártuk vagy negyvenötször oda-vissza, nem találtuk meg a letérőt, a konkurens árusok pedig nem voltak túl segítőkészek. Nagyon sokára az egyik végre megszánt minket, hogy a Tesó könnyíthessen egy nagyot a pénztárcáján és helyreálljon a lelki béke.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése