Knuckle's Range

Kandytől északnyugatra, nagyjából háromnegyed órányi tuktukolásra húzódik a Knuckle's Range hegyvonulat. Nem ez az ország legmagasabb része, de mivel a turisták még nem fedezték fel igazán, ez a legcsendesebb és a legérintetlenebb. Egyenesen a szálláshelyünkről indultunk, a város ipari területein áthaladva, hogz kicsit megnézzük magunknak. Lassan elmaradt mögöttünk a csoki- és a kekszüzem, a házakból egyre kevesebb tűnt fel, közöttük pedig a hegytetőkig felnyúlva teaültetvények mindenfelé.

Egy kis tamil faluban vágtunk neki a túrának, meglepő módon pálmafák helyett először egy fenyőerdőn haladtunk át, majd lomblevelűek közé értünk. Az ösvényt szegélyező fák és virágok némelyike ismerősnek tűnt: jónéhány közülük nálunk sokkal kisebb kivitelben, a kinti levegőtől féltve őrzött szobanövényként köszön vissza. A fikusz és a rododendron Sri Lankán vagy húsz méter magas, anyósnyelvből pedig egész sövények burjánzanak.

WC-illatosító készítése - első lépés

A Corbett's Gap kilátóhelyre másztunk fel, helyenként ugyan nagyokat szuszogva, de azért egész rendesen bírtuk a tempót. Egy apró vízesés tövében megebédeltünk: Ádám puszta kézzel, én meg bicskával próbáltam belapátolni a dobozban magunkkal hozott curryt és rizst. Az indiai konyhával ellentétben, ahol a thalit leszámítva mindig egy fajta főétel érkezik a rendelés után, itt még a papírdoboz is négy különbözőt rejtett, vacsora vagy ebéd alkalmával pedig teljesen normális a 7-8 fogás.

A hegycsúcsról ugyan nem sok mindent láttunk, mert a nedves levegő és a gyakori esők miatt szinte mindig felhős az idő, de annál több volt az érdekesség lefelé jövet: találkoztunk kígyókkal, sokféle gyíkkal, apró sárgászöld békával, furcsa pókokkal, Ádámot pedig piócák támadták meg. Úgy tűnik, nem sokat használt, hogy felfelé igyekezve az erdőben járók épségét és biztonságát őriző pogány istennek áldozott.

Még indulás előtt azon szórakoztunk, hogy mi majd a komoly túracipőnkben mászva fogunk haldokolni, a guide pedig majd biztosan strandpapucsban jön velünk, de végül nem így lett: Ravi mezítláb tette meg árkon-bokron, köveken és állatkákon keresztül a majdnem hat órás utat. (Azóta a helyiekhez hasonlóan egyébként én is "slapkiban" járok: az indulás előtti napon vásárolt, hiper-szuper szandálom pontosan két hét alatt mondta fel a szolgálatot.)

 

 

Posted with Blogsy